Igaz, vagy hamis: tej = élet, erő, egészség?

Nemzedékek sora nőtt fel azon a reklámszövegen, hogy a tej élet, erő, egészség, meg hogy fontos kalcium forrás, nélkülözhetetlen a csontok fejlődéséhez, tele van vitaminokkal, ráadásul tökéletes tápanyagforrás.

Szeretnék néhány idézetet beszúrni a cikkbe, kezdő lökésként:

Jane Heimlich szerint “Talán nem akarná meghallani, de amit egész életében mondtak Önnek a tejről, az nyilvánvaló hazugság. Az Ön üveg teje, még az alacsony zsírtartalmú is, tocsog a zsírban, a koleszterinben, az antibiotikumokban, a baktériumokban és – a legkevésbé gusztusos összetevőben – a gennyben.”

Dr. McDougall szerint “A mítoszt, hogy a csontritkulást a kalciumhiány okozza, arra találták ki, hogy a tejtermékeket el lehessen adni. A legtöbb kalciumot az amerikai nők fogyasztják, és ők szenvednek a legtöbbet a csontritkulástól”. Sajnos 10.000 év sem volt elég ahhoz, hogy az emberi szervezet alkalmazkodni tudjon a tejhez, ezért a tej a csecsemőkort kivéve természetellenes táplálék. A csecsemők bélrendszerében a korai időkben még van tejcukorlebontó baktériumflóra, hiszen az anyatej is tartalmaz tejcukrot. A későbbi években azonban ez eltűnik, így nem tudjuk megemészteni a tejet. (A kaukázusiak és a maszájok alkalmazkodtak ugyan a tejcukor lebontásához felnőtt korban is, ám ez nem jelenti azt, hogy nem okoz nekik egészségügyi problémákat!)

Azt hinnénk, hogy amióta létezik az ember, azóta fogyaszt tejet, pedig ez nem így van! Kb. a 19. század végén a tejipar beindulása után terjedt el a mindennapi tejfogyasztás a nagy tejhozamú tehenek kitenyésztése után. A tejipar műve, hogy azt hisszük, a tej: élet, erő, egészség.

Ugyanis a tej az emlősállatok kicsinyeinek “készül”, fajtánként más-más összetétellel. A tehén a borjúnak megfelelő tejet állít elő, ami koránt sem jó más emlősfajoknak, ill. nekünk embereknek.

Mi van a tejben a tejen kívül?

A tehéntejben van egy úgynevezett IGF, Inzulinszerű Növekedési Faktor, aminek köszönhetően a tejfogyasztók átlagmagassága folyamatosan nő. A tejnek ugyan alacsony a GI glikémiás indexe, mégis a tejsavóban található iznulinkibocsátást serkentő anyag hatására mégis úgy reagál a szervezetünk, mintha kenyeret ennénk. E két összetevőnek köszönhetően a tej rákkeltő hatású, ugyanis a rákos sejtek az IGF hatására növekedni kezdenek, a megnövekedett inzulinszint pedig szintén hatással van a ráksejtek növekedésére. Vizsgálatok igazolják, hogy a tejfogyasztásnak meddőség is lehet a következménye, mert többek között az IGF tartalom PCO szindrómát okozhat (policisztás ovárium szindróma).

Különösen a csecsemőket kellene óvni a tápszereken keresztüli tejfogyasztástól, mert a gyerekek bélfala még áteresztő, olyan fehérjék juthatnak át a bélfalon, amik súlyos autoimmun betegségeket okozhatnak. Számos kutatás megerősítette tehát, hogy a tejnek szerepe van a daganatos betegségek, a túlsúly, a csontritkulás, az asztma, a pattanások, a korai menstruáció és sok már betegség kialakulásában. Teljesen mindegy, hogy zacskós vagy dobozos tejről van-e szó, ill. az ebből készült cukrozott joghurtokról vagy túrókészítményekről beszélünk…

Már nem is beszélek a tejben található antibiotikumokról, növényvédő szerekről (pl. DDT) és gennyről, amiről nagyon sokan nem is tudunk.

Egy kis poén a végére:

Az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium megtiltotta, hogy olyan tejet hozzanak forgalomba, amely literenként 750 millió gennysejtnél többet tartalmaz…

Ez igazán megnyugtató, vagy mégsem?